Az ALS, azaz az amiotrópiás laterálszklerózis egy, az akaratlagosan mozgatható izomzat beidegző agyi és gerincvelői idegsejtek pusztulásával járó betegség. Ennek következében a fokozatosan súlyosbodó mozgásképtelenség lép fel, az izmok elsorvadnak. Az ALS nem gyógyítható, végzetes betegség, melynek végső stádiumában a légzőizmok érintettsége vagy a váladék felköhögés elégtelensége miatt gépi lélegeztetés is szükséges lehet. A célunk, hogy az ebben a betegségben szenvedőknek elviselhető, emberhez méltó életminőséget biztosítsunk.
A myastenia gravis egy izomgyengeséggel járó autoimmun betegség. Az izomsejtek felszínén levő acetil-kolin receptorok hibája miatt az idegek felől jövő ingerületet nem tudják továbbítani az izomsejtekre, így azok nem működnek megfelelően. Főként a vázizomzat betegsége, de előfordul, hogy a gége illetve a légzőizmokat is érinti. Ebben az esetben szükséges a légzés segítése lélegeztetőgéppel.
Duchenne-féle izomdisztrófiát gyermekkori izomelhalásnak is nevezik. A betegség következtében az izomsejtek folyamatosan pusztulnak és helyét az izommunkára képtelen zsírszövet és kötőszövet tölti ki, a beteg legyengül, erőtlen lesz és önmaga ellátása is gondot jelent. A légzőizmok gyengesége hozzájárulhat az állapot romlásához, így a lélegeztetőgép használata segíthet az életkilátások javításában és az agyi teljesítmény érintetlensége miatt a gyermek akár normál iskolát is el tud végezni.
A poliomyelitis egy vírus által okozott tünetegyüttes, melynek következtében a gerincvelőben elhelyezkedő mozgató idegsejtek elpusztulnak és elsőként az alsó végtagok lebénulnak. Később a folyamat felfelé terjedve a légzőizmokat is érintheti, így átmeneti vagy hosszú távú gépi lélegeztetés lehet szükséges. A gépi lélegeztetés – amennyiben az orvos is úgy ítéli meg – a beteg otthonában is lehetséges, továbbá fontos szerepet játszik a mozgásszervi rehabilitáció is.
Az elhízás, túlsúly nem csak esztétikai kérdés, hiszen befolyásolja a légzőizmok munkáját is úgy, hogy a zsírréteg megvastagszik mind a külső, mind a belső mellkasfalon, hason, nehezítve a tüdő tágulását. A problémához társulhat a felső légútak összenyomódása illetve a légzőközpont szabályozási zavara, mely alvás során súlyosbodó légzészavart, nappali álmosságot, fáradtságot és súlyvesztési képtelenséget idézhet elő, mely tovább súlyosbíthatja a kórképet. Ebben az esetben, a tünetek ellensúlyozására a légzést alvás során lélegeztetőgéppel szükséges támogatni.
Amikor a beteg balesetet szenved és a gerince, ezzel együtt a gerincvelője is sérül bénulás következhet be, mely érintheti a légzőizmokat is. A meghatározó tényező, hogy a gerinc melyik szakasza sérült. Amennyiben a nyaki csigolyákat (C1, C2, C3) vagy a bordaközi izmokat beidegző háti szakaszon érte a trauma és a gerincvelő is sérül, a következményes bénulás a légzést is érintheti, így, lélegeztetőgép használata szükséges.
A súlyos fokú gerincgörbület következtében szív-és tüdőbetegségek alakulhatnak ki, mivel a mellkas deformitása a tüdő és a szív működését akadályozhatja. A légzés érintettségét jól jelzi a légzésfunkciós vizsgálat, mely alapján a lélegeztetés illetve a köhögést segítő készülék alkalmazása indokolt lehet. A légzéstámogatás általában noninvazív úton történik, a beteg otthonában.
A COPD krónikus obstruktív tüdőbetegség, rövidítése a Chronic Obstuctive Pulmonary Disease angol kifejezésből ered. Az idült hőrghurut és tüdőtágulás diagnózisokat összefogó kórkép jellemzője, hogy gyulladásos folyamat megy végbe a tüdőben, a légutak hörgői beszűkülnek, fokozódik a váladékképződés, a tüdőtágulás hatására pedig a csökken a hatékony légzőfelület. A betegség stádiumától függően a kezelő orvos gépi légzéstámogató terápiát írhat elő.
A spinális izomatrófia vagy gerinc eredetű izomsorvadás (angolul Spinal Muscular Atrophy, rövidítve SMA) egy ritka öröklődő betegség, amit az SMN gén hibája okoz, és a gerincvelő mozgató idegsejtjeinek a fokozatos elvesztését eredményezi. Az idegsejtek pusztulása fokozatos izomgyengeséget, sorvadást okoz a kapcsolódó izmokban. A leggyakrabban és legelőször érintettek a nyak és a törzs tartását végző izmok, majd a láb és karok azon izmai, amelyek a mozgásért felelnek, végül a bordákhoz kötődő, légzést támogató izmok.
Az SMA betegek általában teljesen egészségesnek tűnnek születéskor. A tünetek a legsúlyosabb forma (1-es típus) esetén három hónapos kor környékén jelennek meg először. Közepesen súlyos (2-es típus) esetben egy és két éves kor között, kevésbé súlyos esetekben később illetve ritkán már felnőtt korban jelentkeznek az első jelek. A betegség diagnózisát genetikai teszt alapján lehet megállapítani, amennyiben az izomvizsgálatok során az alapos gyanú felmerült.
Segítünk annak megvalósításában!